Amikor egy kisgyereknek testvére születik, óhatatlanul is felüti fejét a testvérféltékenység, ami miatt a legtöbb szülő aggódik. Pedig maga az érzés teljesen természetes. Hiszen gondoljunk csak bele: addigi egyedüliként most meg kell tapasztalni, mi több, meg kell szokni, hogy mostantól osztozkodni kell anya és apa figyelmén, szeretetén, de gyakran még a szobán is. Nem csoda, ha ez féltékenységet szül a nagyobb testvérben.
Ez az érzés azonban nem jelenti azt, hogy a nagyobb nem szereti a kisebbet, egyszerűen nem tudja megfogalmazni, hogy mit érez. Pontosan emiatt ilyenkor nem azért „rosszalkodnak” az idősebb testvérek, hogy bosszantsák a szüleiket, egyszerűen szeretnék visszakapni korábbi helyüket a családban, igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Éppen ezért nem jó taktika, ha ilyenkor megszidjuk, esetleg büntetjük a féltékeny testvért. Ilyenkor ugyanis nem ritka, hogy a nagyobb testvér inkább megpróbálja elfojtani az érzéseit, ami akár szorongáshoz is vezthet.
De akkor mit tehetsz, kérdezed most tanácstalanul? Először is fogadd el az érzéseit, és ezt kommunikáld is felé. Mondd el, hogy az, amit érez, teljesen természetes, és nincs vele baj akkor sem, ha esetleg mérges. Biztosítsd arról, hogy te így is nagyon szereted, és igyekezz kettesben is időt tölteni vele a kistesó nélkül. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, de kell, hogy legyen a nagyobb testvérnek „saját ideje” a szüleivel. Jó megoldás lehet az is, ha bevonod a teendőkbe, hogy ne érezze azt, kimarad valamiből. Légy vele türelmes, és adj neki időt arra, hogy megszokja az új helyzetet.
Recent Comments