A hitelezés története

Tudtátok, hogy már a középkorban is beszélhetünk jelentős bankfejlődésről? Illetve hogy mikor vált a bankok feladatává a bankjegyek kibocsátása? A mostani cikkben ezekre is választ adok, nézzünk kicsit vissza múltba, hogy miként jutottunk el a mai fejlett bank- és hitelezés szektorig.

A letétek kezelés

Középkorban az észak-olasz területeken jelent meg először a pénzváltás, majd erre épülve kialakult egy új üzletág is, az úgynevezett letétgyűjtés. Itt az érték még nem kamatozott, hanem a letétet elhelyezőnek kellett fizetnie az őrzésért díjat. Később a váltók már elkezdtek kamatot fizetni a megőrzött pénzösszegre, erre az időszakra datálható a betét és a hitelezés üzletágának megszületése is. 

Az ipari forradalom

A következő nagy lépés az ipari forradalommal következett be, hiszen hirtelen megnőtt az igény az olcsó hitelekre, de robbanásszerűen megugrott a pénzforgalom is, amit szakszerűen kellett kezelni. Ezek az igények a pénzintézetek hirtelen fejlődéséhez is vezettek. Létrejöttek a különböző nagyságú bankok, amelyek tőkeerővel rendelkeztek és kötelezettséget vállaltak a náluk elhelyezett pénzért, sőt, egymással kölcsönösen együttműködő viszonyt alakítottak ki (a nagyobb bankok például hiteleztek a kisebbeknek).

Itt már erősen kirajzolódott, hogy a nagybankok tevékenységétől függött a gazdaság pénzellátása. Érdekesség, hogy eleinte minden banknak joga volt a bankjegy kibocsátására, de ez nem bizonyult jó megoldásnak, hiszen ahány bank, annyi féle bankjegy keletkezett és egyes bankok nem fogadták el a másik által kibocsátott bankjegyet. Ezt központosítani kellett, így a bankjegyek kibocsátása később már néhány nagybankra korlátozódott csak, végül a XX. század elején ez kizárólagosan a jegybank jogkörévé vált.
A hitelezés Magyarországon
1830. január 28-án jelent meg Széchenyi István: a Hitel című műve, melyet egy saját csalódás ihletett, ugyanis 10 000 forint hitelt szeretett volna felvenni birtokai fejlesztésére, de azt fedezet hiányában elutasították az osztrák bankok. A Hitel felhívja a figyelmet arra, hogy ideje volna az akkori hagyományos alapokon nyugvó pénzügyi rendszert és gazdasági és társadalmi kötöttségeket megreformálni. A jelzáloghitel lehetőségének bevezetését szorgalmazta, illetve a jobbágyság önkiváltásának lehetőségét az örökváltság útján. Ezek akkoriban igazán formabontó gondolatok voltak, persze azóta tudjuk, hogy ezek a kötöttségek megszűntek.

Szerencsére napjainkban már stabilan kidolgozott szabályrendszer mellett többféle célú, keretű, fedezetű hiteltermék közül válogathatunk, melyek segítik a mindennapi fejlődést, előrehaladást, legyen szó lakásvásárlásról vagy akár befektetésről.